Nem, nem vagyok ennyire bunkó, hogy így köszönnék egy idős bácsinak, neeeem. Hanem az van, hogy megérkeztünk ebbe a tényleg tök jó kis városba. Hivatalosan június 15-n, bár már 13-n este is itt aludtunk. Az volt az a hétvége, amikor átkültöztünk. Elég kemény volt. Párom ugye már 8 hónapos terhes, de csomó barát eljött segíteni és még sógorom is eljött a párjával és egy furgon+utűánfutó kombinációval. Anyósom is itt volt ezen a héten, segített pakolni és megint mindketten rájöttünk, hogy három napnál többet nekünk nem szabad egy helyen lennünk. Sajnálom ezt a részt. A költözés brutál fárasztó volt és egy nagy tanúlság, hogy ha legközelebb költöznénk, tuti, hogy költöztető céget fogadunk fel, illetve a dobozokra ráírom, hogy mi van bennük. Egy rész ugyanis még most is kipakolásra vár. Pl a polar órámat is csak tegnap este találtam meg, aztakutyafájátneki.
Tata gyönyörű és programokkal teli. Márk szerencsére nagyon szereti, a ház is jobban tetszik neki, mint a miénk. Pedig egy pár dologban kényelmetlenebb, de azért örülök, hogy ő a jó oldalát látja. Bőven van még mit alakítani, de amúgy élhető kecó.
A város szép. Majdnem minden hétvégén van valami program. Olyan, mintha egy hosszú nyaraláson lennénk. Hétfőn szántam rá végre magam, hogy elmenjek egy rövidet futni. Mivel nem ismerem még annyira a környéket és tudtam, hogy nem leszek vmi jó formában, a kisebbik tavat (Cseke tó) céloztam meg. Legnagyobb meglepetésemre elsőre odataláltam. Gyönyörű! Frankón körbe lehet futni, egy karika kb két kilóméter. Rengeteg futó, volt egy 7 pontos is :) Viszont én bitang mód elfáradtam attól a két kör + oda-vissza távtól! Még izomlázam is lett. Úgyhogy most megint az alapoktól kezdem visszaépíteni magam. Augusztus első hétvégéjén lesz itt futóverseny, arra mindenképp el akarok menni. Na, folyt.köv.
